|
Az
alábbi idézetek kalandtúrázó utasaink tollából származnak. Az
egykori résztvevők minden bizonnyal szívesen olvasgatják újra
ezen bejegyzéseket, melyek egyúttal talán a legalkalmasabbak arra
is, hogy - visszaadván egy-egy túra igazi hangulatát, szubjektív
élményeit - a kalandtúrázás gondolatával egyelőre még csak kacérkodó,
leendő utazókat is meggyőzzék arról, hogy belevágjanak életük
Nagy Kalandjába…
KORZIKA -
HEGYITÚRÁK
"Életre
szóló kaland volt a GR20-as túra... Egész Korzika szem és lélek gyönyörködtető,
de “csontig” hatóan a túra hatott rám. Szívből jövő köszönetet
szeretnék mondani a GR20-as csapat minden tagjának, hogy türelemmel és
szeretettel elviselték a tempómat, és különösképp a túra 2. napjáért,
amikor halálos fáradtan megérkezve “otthon” és vacsora várt minket,
és köszönetet szeretnék mondani a férjemnek, aki néha még a
csomagomat is cipelve mindig bevárt! Mindenre és mindenkire jó lesz
visszagondolni.” Ceci
“Köszönöm
mindenkinek a névnapi köszöntést 2000 méteren, életem legközvetlenebb
bulijává sikeredett. Itt esett legjobban a sör, a barack, a csoki és a vörösbor.”
Laci
“Köszönet
a fantasztikus szervezésért és külön köszönet azért, hogy mindenben
velünk voltatok. Már másodszor vagyok itt Korzikán, de még mindig csodálatos.
Bár mindig sokat röhögök, de most különösen vidám vagyok, olyan jó
a társaság. Hogy eddig mi tetszett a legjobban? Talán a biciklizés az óriási
szembe-szélben, és a sziklamászás, köveken pattogás a GR20-on. Ja meg
a felesleges bepakolás a hátizsákba, amit a szamár úgyis kirámolt.”
M.Réka“
"Boldog
voltam. Éltem.” B.Réka
“Az
igazi szabadság érzéséhez akkor jut legközelebb az ember, ha felpattan
egy biciklire, s őrült tempóban száguld lefelé a kacskaringós
tengerparti utakon a sziklafal tetején. A GR20 pedig? Negatívumok:
bakancs, ami a negyedik napon már tutira töri a lábadat, 15-20 kilós hátizsák,
este hideg és szél. Pozitívumok: félelmetesen gyönyörű táj, a napi táv
letudásának felemelő érzése, 2200 m magasan elfogyasztott instant űrhajós
gombakrém leves, ami finomabb, mint anyukánk kedvenc főztje, egy szuper jó
társaság, amelynek tagjai menthetetlenül közelebb kerülnek egymáshoz,
és ez ugye a mai világban, satöbbi, a találkozás lehetősége érdekesebbnél
érdekesebb emberekkel, bonjour-ozás naponta kétezerszer, a zsák földhöz
vágása a táv végén, és végül, de nem utolsó sorban a civilizáció
magunk mögött hagyása. Nekem úgy tűnt, mintha visszaléptünk volna az
időben, és egy ősközösség alakult volna ki. Legnagyobb élményeim? A
már említett gombakrém leves egy hófolt mellett, találkozás egy
ajaccioi orvossal és egy brit katonával, és az, amikor a Lacival meg a
Zsolttal kézen fogva együtt léptünk fel a Monte d’Oro legtetejére.
Hogy mi a fenének másztuk meg, mikor nem is kellett volna. Csak a Lacit
tudom idézni: “Hát mert ott van.” Bálint
“Sose
gondoltam volna, hogy szervezett nyaralás is lehet olyan jó, mint amit én
találok ki magamnak. Persze ehhez kell egy csomó olyan ember, akik épp
olyan őrültek, mint én. Örülök, hogy találtam ilyeneket és velük
együtt fedezhettem fel ezt a csodás szigetet. És "szívhattam"
a GR20-on.” Ildikó
“Nehéz
eldönteni, hogy a Mont Blanc - Riviéra túra, vagy ez volt a jobb, de
Korzika a GR20 túra és a biciklizések miatt még több élményt hagy
bennem. Ilyen aktív nyaralásban még nem volt részem, a GR20 túra, a
tengerparti biciklizések, búvártúrák, a tegnapi golf (labdagyűjtő) túra
és a B52 utáni teljesítmény-túra feledtették a vizsgaidőszak és a
munka fáradalmait. Szerintem az a jó nyaralás, amikor azt sem tudod,
hogy milyen nap van, és az amúgy is teljesen mindegy. A GR20 túrán négy
napig, még az órámat sem kellett megnézni, és amikor onnan leértünk,
csak akkor éreztem először, hogy hamarosan véget ér az álom.”
H.Zsolt
„Volt
ez a mondás: “Rómát látni és meghalni.” Frissített verzió:
“Korzikát látni és a GR 20-on meghalni.:-)” F.Kata
“A
bicikli és hegyitúra Korzikán egy virtuális programcsomag, mely egy “más”
világba visz mindenkit. A program egyébként annyira jól sikerült, hogy
már Morpheus, Neo és Trinity (Mátrix) is jelentkezett rá az Agotours-nál.
Hát igen, alig várják, hogy részt vegyenek a GR 20-on, tekerjenek a jó
“kis” biciklitúrákon, sziklákat másszanak, csobbanjanak a tenger, a
kristálytiszta hegyi patakok vagy a kemping medencéiben. Közben pedig megízleljék
a korz specialitásokat /Pietra, Pastis stb./ És az egészben az a legjobb,
hogy ez maga a virtuális valóság, ami te is átélhetsz, ha minderre vágysz!”
Orsi
"Magas
hegyek felé ballagtam, döcögtem, bicegtem, sántikáltam, aztán csüggtem
szótlanul a sziklán, mint gyümölcs a fán, és potty. Erőmből erre
tellett." Imre bácsi
"Nem
gondoltam, hogy még hátizsákos sziklamászásban lesz részem és még túl
is élem." (55 év feletti) Mné Györgyi
„Sírnom
kéne a fáradtságtól, de 2 perce azon röhögök, hogy milyen hülye
voltam, hogy eljöttem ide ahelyett, hogy a Golo patakban punnyadnék, vagy
Corte városában fagyiznák valami hangulatos Glacier-ben. De sebaj, az a
tudat azért vígasztal, hogy már a fele úton túl vagyunk, és a csomagom
is kb. 30 dkg-val könnyebb.” Viki
„Nem
elég kemény a túra! A zsákom csak 40 kg, és senki nem volt hajlandó
ideadni a sajátját, ez így nem igazságos!” Gyula
„Az
útvonal igen szép volt és érdekes, de lehet, hogy már nem tudom leírni,
mert befagy a tollam.” Évi
„Helyzetjelentés
a túra 2. napjának végéről: A kimerültség szélén állok. A víz jéghideg,
a lovak éhesek, nekem meg fáj a lábam. A sátorban nagyon hideg van, már
teljesen átfagytam. Ezért jöttem Korzikára?” Timi
„A
túraútvonal amilyen rövid, olyan kemény. Az emelkedők még elviselhetők,
de a köves, omladékos lejtők kimerítők. A tengerszemek nagyon szépek,
a sziklák élesek, a bakancsom szűk, a lábam mintha ólomból lenne, de
kibírtam. Alig várom már, hogy a tengerparton legyünk!” Norbi
„Komolyan
mondom, én nem értem! Egy Buda környéki túra keményebb, mint ez a
GR20. Én ezennel átkeresztelem EW (Easy Way) 20-ra. És holnap adjatok már
néhány hátizsákot, mert nem tudok magammal mit kezdeni!” Gyula
„Az
utókornak: GR 20-ra tapadó korongokat és szárnyakat kell hozni. A hagyományos
sátrasok az ütvefúrót se felejtsék otthon!” Laci
„Az
előrejelzésekkel ellentétben túléltem a 2. napot (is). Remélem holnap
nem egy kocában elesve töröm ki a nyakam. A hold gyönyörű, bár süthetne
jobban is. Legközelebb bunda bugyiban és még több Unikummal fűszerezve
jövök. Ha éjjel felesznek a dögök, akkor ezek az utolsó szavaim.”
Olgi
„Petra-Pianán
megtudtam, hogy Attila kedvenc sportja a sí, hogy a víz 40 perc múlva sem
forr, és hogy kb. milyen lehet a fagyhalál. A térdem az utolsó szakaszon
gömbcsuklós lett… és marad?”
„Na,
a brutális napot is csak lenyomtuk 9 óra alatt (pihenőkkel), senki nem
veszett el, legfeljebb átalakult. Már csak 11 km van hátra! :-)” Sly
„Vége?
Ez még csak a kezdet! A teljes útvonalat be kellene járni, mert amit
eddig láttunk (köszönet a szervezőknek, és az égieknek, hogy nem volt
eső és felhő), az gyönyörű volt. Az utókor ne dőljön be a rémisztgető
túravezetőknek, nem szörnyű, hanem húzós túra, de megéri az erőlködést.
Legalább az egyik nap jó lett volna elfáradni. Mikor csináljuk a többi
szakaszt?” Laci
„Nagyon
élveztem a GR 20 túrát, ajánlom mindenkinek. Most már azt is tudom,
hogy fölöslegesen voltak álmatlan éjszakáim a túrát megelőzően,
hiszen itt vagyok, az ujjaim éppen hogy meg tudják markolni a tollat. Egyértelműen
ezek voltak az utazás leggyönyörűbb és sokszor legvidámabb napjai. A
vaddisznók se rágtak össze éjjel, úgyhogy minden „teljesen rendben
van”. Nem tudom Norbiék hogy haladnak a projekttel, azért remélhetően
Timi már nem fázik.” Olgi
"Már
évek óta készülök a GR2O túrára. Örülök, hogy most sikerült bejárnom
e középső szakaszát, s hogy minden lebeszélés ellenére akadt jónéhány
lelkes, elszánt ember, aki ott kúszott-mászott, szökellt, vánszorgott
velem a sziklákon, kétezres csúcsok között, néha alig járható ösvényeken.
Hihetetlenül kemény volt és elmondhatatlanul szép! De azzal talán
mindenki egyetért, hogy a hófoltokkal övezett tengerszemek fantasztikus látványa,
a vágtázó vadlovak dübörgése, a vadmalacok és szamarak pimaszsága, a
csobbanás a jeges vizű hegyi patakokban, hegyi tavakban, s az Időtlenségnek
azon egyedülálló érzete, amit csak a hegyek között, az érintetlen
természetben élhetsz át, minden "földi lom"-tól távol - nos,
ezek az élmények ezerszeresen kárpótolnak a sajgó bokáért, a végkimerültségtől
remegő térdekért, a fújtató tüdőkért. S persze a zsák iszonyú nehéz,
szinte letépi a vállad, a táborhelyen nem vár forró fürdő, szélviharban,
avagy ködben kell sátrat verned, s menteni, aki menthető - de ettől oly
igazi, oly hiteles minden. Elismerés a csapatnak!" Sly (túravezető)
Korzika kalandtúra
Korzika
galéria
|