Rövid,
egynapos belföldi kirándulásra, rövid túrára invitálunk minden természet
és túrázás után érdeklődőt! Budapest
környékén könnyen elérhető hegyekben túrázunk, amolyan bemelegítésképpen
a nyári hosszabb kalandtúrákhoz. Elsődleges úticélunk általában a
Pilis, de a Börzsönyben és a Budai hegyekben is szívesen túrázunk.
Tömegközlekedési eszközöket használunk minden esetben a kiinduló
pontok eléréséhez, de autós csatlakozásra is van lehetőség. Ezek a
túrák természetesen ingyenesek, csak az általunk használt közlekedési
eszközökért, és az esetleges belépőkért kell fizetni. (Teljesítménytúrák
esetén nevezési díj lehetséges!) Tervezzük
Magyarország néhány nevezetes vagy különleges tájegységét is
felkeresni, aminek részletei hamarosan olvashatók oldalunkon.
.
Börzsöny:2006.
október 7. szombat
Útvonal:
Kismaros településről vágunk neki a túrának és kapaszkodunk
fel a Gál-hegyre. A Nagy-Kelemen hegyet megkerülve Törökmezőre érkezünk
egy rövid pihenőre, tízórainkat a játszótéren fogyasztjuk el. A következő
erőpróbát a Felső-körtvélyes meredek oldala jelenti, amelyet leküzdve
egy erdészeti úton Köves-mezőre érünk. A tisztásról Hegyes-tető
felé vesszük az irányt. A csúcsra felérve pazar panoráma fogad bennünket,
meg is pihenünk a Julianus barát toronyban. A hegyről változatos úton,
a Templom-völgyön át közelítjük meg Nagymarost, ahonnan vonattal
vesszük utunkat hazafelé. Összes szint: 480 méter. Túratáv:
17 km
Oda: Találkozó 8:30 – 8:45 között
a Nyugati Pályaudvaron, a 8:55-ös vonat (Nové Zámky felé) vágányánál,
Kismarosig megváltott menetjeggyel. Vissza:
Nagymaros-Visegrád vasútállomásról a 17.01-kor induló
vonattal utazunk Budapestre, 17.43 órakor érkezünk vissza a Nyugati Pályaudvarra.
Túravezető: Schnürmacher
Tamás
.
Pilis
és Visegrádi-hegység: 2006. június 11.
vasárnap
A települést a Kálvária mentén
hagytuk magunk mögött. A Magas
hegyen át utunk a Grófi útra vezet, mely szelíden
emelkedő szerepentinjén kapaszkodtunk fel a
hegygerincre. Az ezt követő néhány kilométeren a Pilis páratlan
panorámájának lehettünk tanúi. Majd a Pilis-csúcsra túrázunk,
itt GPS készülékkel közösen határoztuk meg a csúcs helyét.
Továbbhaladva már egy erdészeti úton Két - Bükkfa
-nyergen keresztül Dobogókőre mentünk ahonnan a Dunakanyart és
a Visegrádi-hegységet is megcsodálhattuk.
A "Matyi" büfé almáspite készletét elfogyasztva
leereszkedünk a kiinduló pontra, Pilisszentkeresztre.
Diósjenőig
utaztunk vonattal, váci átszállással.
Keleti irányban indultunk, a települést a Csehvári árok mentén
hagytuk el. A Vörös-kő és a Bárány bérc alatt haladtunk, majd
a Foltán-keresztnél csatlakoztunk az országos kék jelzéshez,
mely Csóványosig kísért bennünket. A csúcson töltött rövid
pihenőt és nézelődést követően egy látványos útvonalon, A
Szabó-köveket érintve érkeztünk Nagy-hideg hegyre. A turistaházban
erőt gyűjtöttünk utolsó túraszakaszunkhoz. Dél felé vettük az
irányt és a Magastax megkerülésével ereszkedtünk egészen Királyrétig,
mely egyben túránk végpontja is volt.
Reggel
indultunk el a Nyugati pályaudvarról Desiro, közismertebb nevén
„magyar TGV” piros vonatunkkal. A népes csapat a vonatról leszállva
egységesen indult útnak Piliscsév felé. A települést egy műemlék
templom mellett elhaladva hagytuk el. Klastrompusztán rövid pihenő
keretében elfogyasztottuk tízórainkat hogy erőt gyűjtsünk a Kétágú
hegy meghódítására. Miután teljesítettük ezt a résztávot,
édességek sokasága került közös fogyasztásra, a legnagyobb
sikere Attila barátunk gumicukor adományának volt. Miután
leereszkedtünk Kesztölcre, a Hársfa vendéglőben oltottuk
szomjunkat, a fanatikusabbak pedig csocsó mérközést vívtak egymással.
A várost magunk mögött hagyva kellemes sétaúton hamar Dorogra
értünk ahol a vonat indulásáig egy kellemes cukrászdában múlattuk
az időt.
Zebegényből
vágtunk neki túránknak. A település kanyargós utcáin észak
felé indultunk, a Malom-völgyi patak mentén. A vízimalom
romja és az erdei tornapálya elhagyása után Törökmezőre érkeztünk
egy rövid pihenőre. Dél felé folytattuk utunkat a jól követhető
kék jelzésen. A Hegyes-tetőre felkapaszkodva, a Julianus barát
toronyból megcsodáltuk a Dunakanyar és a környező hegyek panorámáját
a havas tájban.
Ezt követően kalandos ösvényeken, a Templom – völgyön át
ereszkedünk le Nagymarosra, ahonnan vonattal indultunk hazafelé.
Pilis és Visegrádi-hegység: 2006. január
22. vasárnap
Pilisszentkereszt
központjából vágtunk neki csapatunkkal a havas tájnak. Szerencsénkre
a panorámaúti szakasz jótékonyan havasan várt, így könnyen túljutottunk
a meredek szakaszokon. A Pilis csúcsa felé kanyarogva a panoráma
kárpótolt a "szenvedésekért". A bükkösök, és a
fenyvesek a téli arcukat mutatták felénk, varázslatosan, fehéren.
Két-bükkfa nyergében pihentünk meg, az utolsó Dobogókő előtti
szakasz előtt. Innen már jól kijárt úton értünk fel. A
turistaház kókuszgolyó és almáspite készletének eltüntetése
után szánkázunk le a pilisszentkereszti buszmegállóba.
Budai-hegység: 2005. november
27. vasárnap
Útvonal: Nagykovácsi - Nagy-Kopasz (559m) - Fekete hegyek - Anna vadászkunyhó
- Telki
Borús,
késő őszi vasárnap indultunk a Budai-hegység meghódítására.
Lelkes csapatunk a gyorsan "meghódította" a
Nagy-Kopasz új csúcskilátóját, majd a szeles időben a
Fekete hegyek felé vettük irányunkat. A fenséges kilátást az
égi fényjátékok fokozták, majd a tempónkat is - eleredt az eső
:). Sebtiben, és sárosan érkezünk Telkibe, hol a Volán
menetrendnek köszönhetően hosszasan beszélgetve múlattuk az időt...
-
Kirándulás a Börzsönyben: 2005. október 2. vasárnap
Kora
ősz a Börzsönyben. Régóta
tervezett gondolat volt a mostani börzsönyi túra. Az ötlet
felvetője, Tamás, már régóta készült ide. Így a
Hírlevél és direkt információs rendszerünk hála, majd
harmincan vágtunk neki a Nyugati pályaudvarról induló
utazásnak a kiinduló pontig, Diósjenőig. Ez elég zökkenőmentesen
sikeredett még a is problémamentesen
mindannyian megúsztuk. A
faluból gyalogosan küzdöttük fel magunkat a
túraösvényig. Ezután, a frissen átfestett valamint
lefestett jelzések tömkelegén haladtunk a Csóványos
felé. Az időjárásunk is segítette a gyors haladást,
mert, a jelentések szerint napsütéses idő ígérkezett, de
valójában borult, és helyenként szemerkélő eső miatt
nem ültünk le pihenni és nézelődni sem. Néhány
vadmálna bokor állta utunkat, így ezeket csapatostól
„lelegeltük”.
A
kilátóból fenséges panoráma áradt felénk - felhők
felett voltunk :).
A bús állapotú kilátó alatt piknikező csapatunk hamar az
indulás mellett döntött a hűvösödő időben. A Kék
túra útvonalán haladtunk tovább a Foltán keresztig, majd
vadregényes ösvényen ereszkedtünk vissza kora délutánra
Diósjenőre. A helyi kis pizzériában a teljes készlet
leves elfogyasztása után indultunk fáradtan a vasút felé.
Összesen mintegy 20 kilométert, és 1200 méter szintet
tettünk meg és kétórányi utazással támogattuk a Magyar
Állam vasúttársaságát.
7.30. Nyugati pályaudvar, a 7-es vágány eleje.
Lám-lám, a piros sapka (mint ismertető jel)
megtette várva várt hatását. Percről percre egyre többen
csatlakoztak hozzánk, így ezúttal már a vonat indulása előtt
tudtuk, ki tart velünk. (Még szerencse, mert rengeteg túrázó
indult ezzel a vonattal.)
8.40. Nagymaros vasútállomás. Rövid köszöntő
után egyből nekiindultunk a hegynek. Bizony megérte a
meredek kaptatót, hiszen 9.00-ra már előttünk a Dunakanyar
gyönyörű látványa tárult elénk.
Ezután indultunk be igazán a Börzsöny már zöldellő,
virágzó, illatozó erdejébe. Az emelkedők és lejtők
okozta fáradtságot a hamisítatlan tavaszi érzés sokszor
teljesen feledtette velünk. No, de azért jól esett időnként
megállni, és közösen elfogyasztani a szendvicseket, melyek
intenzitása (egy-egy meredek emelkedő megtétele után,
mintha mindenki hirtelen farkaséhessé vált volna) a túra
előrehaladtával egyre csak fokozódott.
Mitagadás, a Hegyes-tetőn lévő kilátótoronyból
a kanyargó Duna látványa a még reggeli pára ellenére is
fantasztikus volt.
Zebegény a teljes felfrissülés helyszíne
lett. Csapatunk itt kétfelé szakadt, a nagyon szomjasak a
hideg sört, az édesszájúak a hideg fagyit választották.
A faluból kivezető út végén a tűző nap elől szinte már
menekültünk ismét vissza az árnyat adó erdőbe.
Az utunkba kerülő patakon sikeresen átkelve már
csak néhány emelkedő várt ránk. A Köves mezőn eszünkbe
jutott, hogy a szokásos csoportképet még nem készítettük
el. Szerencsésebb helyet nem is találhattunk volna, hiszen mögöttünk
a visegrádi vár és a kanyargó Duna. (ami a képen nem is látható,
de mi, akik ott voltunk, tudjuk.)
A Nagymaros vasútállomásra érve örömmel
vettük, hogy a vonat érkezése előtt, még éppen egy
fagyizásnyi időnk maradt. (Nem is hagytuk ki, megérte!)
Kellemesen elfáradva és ki-ki öltözékének
megfelelően kipirosodva (egyesek kicsit megégve, az első nyarat idéző napsugaraktól), de
klasszul eltöltve a május első napját, érkeztünk vissza.
Reggel
7 óra, Budapest. Az Árpád-hídi buszpályaudvaron ismét lázas
keresgéléssel igyekezünk megtalálni egymást. Ez most is több-kevesebb
sikerrel ment, mert a Volán, mint a túra mai hivatalos szállítója
másképp gondolta. Kígyózó sor a busz mellett végeláthatatlanul.
Akinek sikerült feljutni, az örült és egyben menekült a két
nyitható ablak irányába. 120 %-os kihasználtsággal indultunk útnak.
A később felszálló társainkat esélytelenül próbáltuk a már
másfélszeres utaslétszámmal megtelő buszon összeszedni.
Reggel
8.48. Kiszabadultunk! Duna, Visegrád, és a találkozás élménye.
Reggel
9óra. Elindultunk a Salamon-torony felé. Lassan a jutottunk a Nagy
Villám felé, majd a Bob pályához, ahonnan egy kóbor eb végigkísérte
tavaszváró utunkat. Szerencsénkre, vagy a tudatos szervezésnek köszönhetően
május végét idéző, igazi túrázó időnk volt, kellemes 18-20
C, néha borult, néha-néha kisütő nappal. Lebilincselő panoráma
fogadott a pihenő helyeken, rengeteg tavaszi virággal karöltve a
kis réteken. Pap-réten pihentünk meg egy hosszú szendvics-szünetre
és az elmaradhatatlan csoportos fényképre. (Köszönet Ildikónak
és Sándornak a lelkes, és mostanra már mind inkább állandósuló
fotós dokumentálásnak!)
Kora
délután, 13.47. Teljesítettük a túrát. Igaz, a végén rövidítve
a Volán áldozatos menetrendjének köszönhetően, de így éppen
elértük a kétóránként járó buszt.
Szentendrei fakultatív lángosozás után vettünk búcsút a közeli,
és immáron Bakony avagy Börzsönybeli következő közös túra
reményében!